Grafo-pszicho-morbo analízis

Taraczközi –módszer

Grafo-pszicho-morbo analízis.

A rajzolás az ember egyik legősibb kifejezési formája és egyben legfontosabb művészi kifejezési formák egyike is. Az egyedfejlődés során, mint a pszichomotoros tevékenység egyik formája már korán megjelenik.

Amikor a mélylélektani iskolák a kivetítés, a projekció lélektani folyamatát felismerték és kidolgozták, a rajzos kifejezésmód megértése és jelentősége újabb hatalmas lendületet kapott, és további dimenziókat nyert.

A különböző rajzteszteket ma már nem csak a klinikumban, hanem a pedagógiában, etnográfiában, művészetpszichológiában is széleskörűen használják.

A grafo-pszicho-morbo analízis iskolának megfelelően az alábbi grafikumokat kell rajzolni a papírra:

fa              ház           kerítés      nap           út              kígyó

Bármit, bárhova, bármilyen módszerrel le lehet rajzolni, semmilyen megkötöttség nincs. Az elkészült rajzból, az egyes motívumokból, azok elhelyezkedéséből, egymáshoz való viszonyából, a konkrét motívumokon belül tapasztalt elváltozásokból történik az elemzés. Az egyes szimbólumok lehetnek erősek, meghatározóak, de mindíg a kép egészét kell értékelni.

A grafikumok segítségével nem csak azokat a problémákat sikerül megállapítani, amivel felkeresett a kliens, hanem a háttérben meghúzódó, néha saját maga előtt sem ismert problémákat sikerül feltárni.

A rajzanalízis eredménye független a rajzoló képességétől és a rajz minőségétől.

Dr Taraczközi István oktatóm tanknönyvét felhasználva alapul.