Tanácsadás

A család egyik legfőbb feladata, hogy tagjainak intim közösséget biztosítson. Egyetlen más társadalmi csoportban sincs olyan lehetőség az érzelmi elmélyülésre és a konfliktusok feloldására, mint a családban. Feladatait csak úgy tudja ellátni, ha a családtagok kapcsolata tartós, azaz alapvetően a hűségre épül.

A történelem folyamán a család jobbára a konfliktus feloldás helye volt. A mai termelj és fogyassz! társadalomban a család inkább a konfliktusok forrásává vált. A család alapja nem a férfi és a nő közötti konszenzus, hanem a kettejük közötti ellentétből fakadó feszültség és erőszak.

Ez a hangulat nem kedvez a családban nevelkedő gyermekek számára. Magatartászavarok, viselkedésbeli problémák lépnek fel, amit a szülők nem értenek és nem tudnak befolyásolni. A gyermek rohangál, értetlen, folyamatosan csak ellenkezik. Következmény, hogy az anya vagy apa, ha humánusan akarja megoldani a nevelést, ráhagy mindent a gyerekre, ha félti a tekintéjét odasóz egyet a fenekére vagy máshova. Ez a szituáció minden családban előfordulhat. Szülők a munkahelyi konfliktusok sokaságával találkozik nap mint nap, feszülten érnek haza, türelmetlenek önmagukhoz, társukhoz és talán a legjobban a követelődző gyermekükhöz. A gyermek is csak azt kéri, ami számára természetes és elvárható:odafigyelést. Óvoda, iskola után a napi élményét, örömét, bánatát azzal a személlyel akarja megosztani, akit a legjobban szeret. Ami, ha a szívünk mélyére nézünk nem ismeretlen számunkra sem. Mi is elvárjuk a környezetünktől, hogy odafigyeljenek ránk, ha dolgozunk vagy ha családban tevékenykedünk.

A fent említett megoldás egyszer vagy kétszer ha előfordul, fúj egy nagy levegőt az ember és megy tovább, de ha rendszeres a veszekedés és verekedés, akkor már el kell gondolkodni, hogy valami elromlott.

Az elromlott dolog megkeresésében nyújtok 10 éve segítséget férfiaknak, nőknek, gyermekeknek, a családoknak.

Terápia menete:

Az első lépésben beszélgetés segítségével feltárjuk az előzményeket. Ez alkalom arra, hogy megismerjük és elfogadjuk egymást, eldöntsük, hogy tudunk-e együtt dolgozni tovább.

Második lépésként néhány tesztet kell kitölteni és önismereti kérdésekre választ adni. Ez azért fontos, hogy a belső erőforrásokat fel tudjuk tárni: mire képes az illető és mi az, amit meg tud tenni.

Harmadik lépésként a külső erőforrások, szűk környezet feltérképezése következik. Kapcsolatok, egyéb tárgyi eszközök, amik segítséget nyújthatnak a változáshoz.

Negyedik lépésként a cél megfogalmazása, ki mit tesz a változásért és mennyi idő alatt teszi mindezt. Kvázi szerződéskötés a feladatok elvégzésére.

Ötödik lépésben a találkozások sorozata történik.

Hatodik lépésként közös értékelést végzünk. Mit sikerült megvalósítani az első találkozás óta, folytatás vagy befejezés.

Cél minden esetben a változás elérése, melyben az egyén az erőforrásainak összpontosításával egy jobb élethelyzetet érjen el és azt tartósan meg is tudja tartani.

Kovács Ilona